Fogynak az édesvízkészletek, kimerülnek a műtrágyagyártás alapanyagforrásai, mint például a foszfátbányák vagy a kőolaj-lelőhelyek. Kevés szó esik azonban a termőföldről, talán mert annak pusztulása nem olyan látványos. Holott az utóbbi időben több tanulmányból kiderült: hogyha az eddigi ütemben emelkedik a talajerrózió, akkor hat évtized múlva nem marad semmi a Föld termőtalajainak nagyobb részéből.
A talaj pusztulása nem látványos – egyelőre
A termőföld az élet alapja – hangoztatta például a téma legfrissebb átfogó jelentésében az ENSZ Élelmezési és 
Mezőgazdasági Szervezete (FAO). Az élelem 95 százaléka a talajból származik, de a termőföld ugyanúgy véges, mint a víz vagy a kőolaj. A tanulmány szerint három centiméter jó minőségű termőréteg képződéséhez több ezer év szükséges. Márpedig minden percben 30 futballpályányi termőterület megy tönkre, főként az intenzív talajművelés következtében. Az utóbbi öt évtizedben ugyan a hatékonyság javulása miatt ugyanekkora területen jelentősen nőtt a növénytermesztés, de ez idő alatt az erózió és egyéb problémák következtében a termőterület harmada elveszett. Az évszázad közepére a talajromlás és a népességnövekedés miatt a művelhető terület nagysága a negyedére csökken.
A Föld 13 milliárd hektárnyi szárazföldjének kevesebb mint a fele használható mezőgazdasági célra. Földművelésre pedig mindössze 1,4 milliárd hektár alkalmas, mert a többi túl vizes, száraz, sziklás, rossz minőségű, esetleg mérgezett vagy fagyos. A termesztésbe bevont területek legalább harmada pedig gyenge vagy súlyosan kimerült. Utóbbi kategória azt jelenti, hogy a föld 5–20 centiméter vastag, leggazdagabb felső rétegének több mint kétharmada eltűnt – vélekedett nemrég a világhírű Sydney-i Egyetem egyik neves szakértője.
“…három centiméter jó minőségű termőréteg képződéséhez több ezer év szükséges”
A lényeg: általánosságban elmondható, hogy a termőföld természetes regenerálódása negyvenszer lassúbb, mint a pusztulása. Hiszen élő massza, amelyből egy maréknyi, főként a többmilliárdnyi mikroorganizmus és a több ezer állat révén több élőlényt tartalmaz, mint ahány ember él a Földön. Bolygónk biológiai sokszínűségének negyede a termőföldben található. Ez a közeg az úgynevezett anyakőzetből évmilliók alatt jött létre és halmozódott fel. Kész laboratórium, amely lehetővé teszi a szerves anyagok lebontását, összekeverését, és azt, hogy a növények a táplálékukat felszívhassák.
A jónak tartott művelési módszerek ellenére még Európában is fenntarthatatlan ütemben csökken a termőföld.
A termőföld romlásának több oka is van. A művelésbe való bevonás a természetes növényzet kiirtásával – például erdők kivágásával – kezdődik. Majd szántással folytatódik, aminek következtében az értékes rétegeket elfújja a szél vagy elmossa az eső. Ráadásul a termőföld elvesztésével a talaj vízmegtartó képessége is romlik, vagyis az eróziós folyamat egyre jobban felerősödik. Mivel a víz kevésbé marad a talajban, csak egy része hasznosul a növények gyökerén felszívódva, és a maradék végül a tengerekben köt ki.
Ugyancsak gond, hogy az eső, vagy az egyre gyakoribb áradások által kimosott termőréteg a folyókba, tengerekbe kerül. Ez nem csak azt jelenti, hogy a bevitt tápanyagok kimosódnak, hanem azt is, hogy a szerek veszélyeztethetik az ottani ökoszisztémát.
A termőföld másik fontos szerepe a szén megkötése és a víz átszűrése. Az évszázadok óta folytatott fenntarthatatlan mezőgazdasági művelés következtében az Ohio Állami Egyetem szénciklus kutatását vezető Rattan Lal szerint a világ termőföldjei elvesztették eredeti széntartalmuk 50–80 százalékát. Ennek jelentős része 
oxidálódott, növelve a légkörben az üvegházhatású szén-dioxid mennyiségét. Ráadásul a termőföldben a szerves vegyületek felbontásában döntő szerepet játszó mikrobák szénnel táplálkoznak, továbbá a szén a növények tápanyag felszívásában is szerepet játszik, így a karbon hiánya a termőföld minőségére is jelentős hatással van. A fenntartható mezőgazdaság technológiái között fontos szerepet játszhat az úgynevezett széngazdálkodás: a légkör szén-dioxid-tartalmát valamiképpen vissza kell juttatni a termőföldbe, ami a klímaváltozás elleni harc eszköze is lehet.
Összefoglalva: a probléma abban gyökerezik, hogy az emberek évtizedekig csak felélték azt, amit a talaj adni tudott. Ma már nyilvánvaló, hogy ha azt várjuk el, hogy föld megadja azt, amit szeretnénk, “jól kell azt is lakatnunk”. Ez pedig a Talajcentrikus Gazdálkodással kezdődik.
Tóth Zoltán kertészmérnök, Phylazonit szaktanácsadó